A csillaghullás

Hol volt, hol nem volt, a város főterén felállítottak egyszer egy hatalmas, képzeletbeli karácsonyfát. Képzeletbeli állványa köré képzeletbeli ajándékokat pakoltak, s képzeletbeli ágait képzeletbeli díszekkel aggatták tele. Hanem a csillag, amelyet a pompás karácsonyfa csúcsára helyeztek, valódi csillag volt, amely fényével s melegével az egész várost elárasztotta. Boldog volt a csillag, hiszen a rendeltetéséhez hű feladat méretett rá, s boldog volt a város népe is, mert télvíz idején sem kellett fagyoskodniuk a vaksötétben az utcákon. A ravasz polgármesternek azonban nem az volt a szándéka, hogy népe boldog legyen. Ellenkezőleg, mindössze befolyásos barátai előtt szeretett volna tisztelegni egy szentestére időzített, fölöttébb szokatlan bűvészmutatvánnyal, melynek csúcspontján a résztvevőknek a valaha látott legmonumentálisabb csillaghullásban lehet része. A polgármester tudta, hogy a befolyásos emberek szeretik a csillaghullást, s hogy a legnagyobb örömöt azzal okozza nekik, ha mesterségesen elhullajt egy igaz csillagot a színük előtt. Éjt nappallá téve gyakorolta fellépését, hogy a nagy napon minden a terv szerint menjen. Végül elérkezett a szenteste. A polgármester felállt a képzeletbeli karácsonyfa elé épített színpadra, s nekiveselkedett a nagy mutatványnak.

– Tessék, csak tessék! Jöjjenek közelebb, és csodálják meg ezt a gyönyörű karácsonyfát, vegyék szemügyre gazdagságát, díszeit, s különösen páratlan csillagkoronáját! Ugye, nem láttak még ehhez mérhető szépséget? De tudják-e, hogy minden szépség múlandó, s nem érdemes olyasmire alapozniuk a boldogságukat, ami ma él még, de holnapra könnyedén elillanhat? Alapozzanak inkább a cirkuszra, hiszen a cirkusz, a szórakozás örök! Nézzék csak meg ezt a tündöklő csillagot. Nem vágyják-e a szívük mélyén, hogy e káprázatos délibáb a szemük láttára hulljon el? Vallják csak be, hogy erre vágynak. Nos, nem kell tovább várakozniuk, én ugyanis elhoztam önöknek azt a csillaghullást, amelyhez foghatót a legmerészebb álmaikban sem tapasztalhatnak! Jöjjenek, s nézzék végig közvetlen közelről, amint ez a mennyei tünemény egy pillanat alatt eggyé válik az enyészettel, s ami a legfontosabb: ne feledjenek el közben kívánni valamit!

A polgármester ezzel csettintett egyet az ujjaival, s a képzeletbeli karácsonyfa valóban úgy tűnt el a csillag alól, mintha sohasem létezett volna. Hanem a fényes csillag a polgármester döbbenetére ott maradt a levegőben. A csillagok már csak ilyenek. A levegőben is megállnak.