Woodoo

Szereplők:

Shannon O’Reily bírónő. A továbbiakban csak bírónő.

Jesus Amangale, vádlott. A továbbiakban csak vádlott.

Aldo Rivera ügyész. A továbbiakban csak ügyész.

---

VI. tárgyalóterem, 11.50

Késő délelőtt, a Floridai napfény besüt a tárgyalóterem ablakán. A tárgyalás nyilvános, így több érdeklődő is jelen van. Az ügyész, magas, vékony, komor arcú férfi a bírói pulpitus előtt áll, háttal az ablaknak. A vádlott felé fordul. A bírónő jól láthatóan türelmetlen.

Ügyész: Ön tehát bűnösnek vallja magát?

Vádlott: Igen! Mármint, elismerem, hogy én gyilkoltam meg Simon Bellignert, de ezt egyáltalán nem tartom bűnnek.

Ügyész: Hogy érti ezt?

Vádlott: Mert megérdemelte. Nem volt hajlandó eladni nekem a büféjét.

A vádlott dühödten emeli levegőbe az öklét.

Ügyész: Ezért ön meggyilkolta?

Hitetlenkedve tárja szét karját, félig a bíróság felé fordul.

Vádlott: Hányszor mondjam még hogy igen!

Fenyegetően gesztikulál, dühödt pillantásokat vet az ügyészre.

Bírónő: Tartózkodjon az indulatkitörésektől, ellenkező esetben megvonom öntől a szót.

Erre a vádlott válla megereszkedik, kezeit a leengedi.

Vádlott: Igen Bírónő. Elnézést kérek. Szóval igen, meggyilkoltam, mert kellett nekem a büfé. Jó forgalmat bonyolított. Tudja, pont a beach-et a parkolóval összekötő sétány mellett áll.

Ügyész: Még ha ön is tette, ettől még nem lesz az öné az ingatlan, hiszen annak tulajdonjoga Mr. Bellinger halála után az örököseire száll.

Vádlott: Nem probléma. Majd tőlük megveszem.

Ügyész: Engedjen meg még egy kérdést bírónő.

A bírónő belegyezően bólint.

Bírónő: Engedélyezrem.

Ügyész: Mi van akkor, hogyha nem kívánják eladni az üzletet?

Vádlott: Természetesen őket is megölöm. Nem nagy ügy. Ahogyan múlt hónapban a postással végeztem. (A vállát vonogatja.) Ellopta a csomagjaimat.

A bírónő arcán hitetlenkedő kifejezéssel fészkelődik, majd előrehajolva megszólal.

Bírónő: Tisztában van azzal, hogy ön éppen a bíróság előtt tesz vallomást?

Vádlott: Igen Bírónő.

Bírónő: Értem. A bíróság most visszavonul, az ülést berekesztem. Húsz perc múlva folytatjuk.

---

Shannon O’Reily bírónő irodája, 11.55

A termet egy hatalmas, koloniál íróasztal uralja, mögötte bőr irodai szék, melyben a bírónő szinte eltörpül. Vele szemben az ügyész ül mereven egy kanapén. Félhomály uralkodik, az ablakokat vastag zöld függönyök fedik.

Bírónő: Ügyész úr, miért vagyunk mi itt? A vádiratban az áll, hogy Simon Belligner szívrohamban halt meg. Az orvosi jelentés és a boncmesteri látlelet is ez támasztja alá. A dokumentumok szerint Bellinger úr természetes halált halt.

Ügyész: Bírónő, a vádlott két nappal korábban szóváltásba keveredett az áldozattal, amikor is a jelenlevő tanúk előtt megfenyegette, hogy megállítja a szívét, mégpedig pontosan a halál beálltának időpontjában. A postás, akit a vádlott az imént említett, szintén halott. Ezen tények mellet, véleményem szerint mellett nem mehetünk el.

A bírónő türelmetlenül sóhajt, fészkelődik.

Bírónő: Mi a gyilkos fegyver? Egyáltalán, mi bizonyítja, hogy gyilkosság történt?

Ügyész: Semmi. A vallomáson túl nincsen semmink.

A bírónő lehunyt szemmel megdörzsöli a halántékát.

Bírónő: Hallgasson ide. Most kimegyünk a tárgyalóterembe, és hacsak nem szolgáltatnak valami bizonyítékot ebédidőig, az ügyet lezárom.

Ügyész: De bírónő, maga a vádlott állítja…

A bírónő dühödten ráncolja a homlokát. Feláll a székéből, előrehatol.

Bírónő: Nincs de. Tudja maga, hány futóbolond vallott be gyilkosságot, csak ezen a héten? Fontos ebédre várnak egykor. Pontosan tizenöt percük maradt.

---

VI. tárgyalóterem, 12.10

Ügyész: Ha valóban ön a gyilkos, mint az állítja, beavatná a bíróságot, miképpen követte el tettét?

Vádlott: Woodoo mágiával.

Ügyész: Hogyan kérem?

Teátrális mozdulattal széttárja karját.

A bíró a homlokától kezdve végigsimítva fejét, a tarkójáig, közben nagyot sóhajt.

Vádlott: Varázslattal. Beavatott houngan vagyok. Elloptam egy darabját, és Papa Legbának adtam a lelkét.

Ügyész: Ellopta egy darabját? Hogy értsük ezt?

Vádlott: Néhány körömdarabkát. De bármi megteszi. Vér, haj, bármi, ami egykor a teste része volt.

Kedvesen mosolyog.

A bírónő az óráját, majd az ajtót nézegetve, türelmetlenül dobol a pulpituson.

Ügyész: És ezek segítségével ölte meg?

Vádlott: Ahogy mondtam.

Ügyész: Woodoo mágiával?

Vádlott: Igen.

A bírónő feláll, a kalapáccsal a pódiumra csap.

Bírónő: Na, takarodjon innét. A tárgyalást ezennel, bizonyíték, sőt, bűncselekmény hiányában berekesztem. A vádlott szabadon távozhat. Minél előbb, ha kérhetem.

A vádlott kilép a pulpitus előtti térre, lehajol, a padlót szemléli, majd felvesz valamit. Gondosan a zsebkendőjébe csomagolja.

Bírónő: Mit szedeget ott?

Vádlott: Bocsánat, már megyek is, csak felvettem az ügyész úr egy hajszálát.