A születés csodája

Hol volt, hol nem volt, létezett egyszer egy világ, amelyben születésekor minden ember kapott egy üres vászonzsákot. Ez a zsák arra szolgált, hogy az emberek összegyűjtsék benne azokat a tárgyakat, amelyek valamilyen jelentős eseményhez kötődnek az életükben. Szegény és gazdag, művelt és műveletlen, fennkölt és trágár gyermekre egyformán kopott, egy hátizsákhoz mérhető nagyságú puttony osztatott. Valakinek már hatéves korára megtelt a zsákja, de volt, akinek tizenhárom vagy tizennégy évig tartott megtölteni azt. A felnőttek zsúrokat szerveztek gyermekeiknek, amelyeken megoszthatták egymással örömüket vagy bánatukat, hiszen a tárgyaknak nem szükségképpen örvendetes eseményhez kellett kapcsolódniuk. Egyik nap néhány gyermek éppen egy ilyen zsúron múlatta az idejét szüleivel, amikor utolsó meghívottként becsengetett a bulinak otthont adó házba Sámuel. Ő volt az egyetlen olyan gyermek ebben a világban, aki egy tárgyat sem őrzött a tarisznyájában, hanem kivágott rajta három lyukat, és trikó gyanánt hordta magán a vászonzsákot.