A haldokló királylány

Hol volt, hol nem volt, egy távoli, mesés vidéken élt egyszer egy ifjú királylány, akiről az hírlett szerte a királyságban, hogy halálos beteg, s életéből egy éve van hátra. A bölcs király nem szerette volna, hogy lánya úgy hagyja el az élők sorát, hogy nem ismeri a szerelmet, ezért titokban szövetségre lépett egy ismeretlen férfival, aki ígéretet tett, hogy odaadásával bearanyozza a királylány mindennapjait egy év erejéig cserébe azért, hogy azután busás fizetségben részesül. Az ismeretlen férfi, látván e fizetséget lelki szemei előtt, igen hamar a királylány kegyeibe férkőzött, s lépten-nyomon annak óhaját leste. A király elégedett volt, hiszen leányát sohasem látta ennyire boldognak. Hanem a hónapok könyörtelenül teltek, s az ismeretlen férfi aggódni kezdett, hogy a királylány nem boldogul meg a megbeszélt időpontban. Félelmei csakhamar igazolást nyertek, hiszen az ifjú leány egy év múltán is élt és virult. A király a következő ajánlattal fordult az ismeretlen férfihoz:

– Töltsön el vele még egy fél évet, és én megduplázom fizetségét. Mégsem gondolhatja komolyan, hogy most hagyja el, amikor bármelyik pillanatban eljöhet érte a halál! Senki sem sejtette, hogy megéri ezt a hosszú időt, de én az apja vagyok, és a legjobbat akarom a számára, az pedig szemlátomást a maga társasága. Kérem, maradjon a lányom oldalán. Szívből szereti magát.

– Én azonban nem szeretem őt, s erőm, hogy a szemébe hazudjak, fogytán van. Háromszoros fizetséget akarok! Úgy a lánya mellett maradok még egy fél évig.

– Ám legyen! A lányom boldogsága ezerszer fontosabb, mint a pénz.

Az ismeretlen férfi tehát további fél évig időzött a királylány oldalán, de a lányt bizony ezalatt az idő alatt sem szólította magához végzete. “Meggyógyította a szerelem” – fecsegték az emberek az utcákon.

– Kérem a fizetségemet! Nem maradok tovább – jelentette ki az ismeretlen férfi, kész dolog elé állítva a bölcs királyt.

– Nem marad? – kérdezte a király kimérten, megismételve a férfi szavait.

– Nem én. Adja ide a pénzemet, és már itt sem vagyok.

– Maga tehát, ha jól értem, azt mondja, hogy nem marad tovább a lányom oldalán annak ellenére, hogy a lányom nem mást, mint magát tisztelte meg igaz szerelmével?

– Így van. A lánya vessen magára, amiért belém szeretett. Én ugyan nem könyörögtem a szerelméért. Mindössze azon igyekeztem, hogy jól érezze magát.

– Maga tehát, ha csakugyan jól értem, azt állítja, hogy nem marad a királylány oldalán annak ellenére, hogy ő párjául választotta magát több tucat kérő közül?

– Ahogy mondja.

– Kérem, bocsássa meg nekem ezt az értetlenséget, de maga valóban azt akarja mondani, hogy semmi sem fogta meg a lányomban a hónapok során annyira, hogy mellette akarjon maradni?

– Semmi. Ellenben a lánya mostohatestvére, ő bizony egy káprázatos teremtés!

– Értem. Nos, itt van a pénze – nyugtázta a király, s egy nagy zsákra mutatott az íróasztala mellett.

Az ismeretlen férfi odasétált a zsákhoz, vállára emelte, s megindult a palota kijárata felé. A királyi íróasztal felől lassú kattanás hallatszott. A férfi kíváncsi volt, mi lehetett az, de már nem tudta meg.