A cápa

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer az óceánpart közelében egy ifjú cápa. A város lakói a csodájára jártak, mert hamar elterjedt köreikben, hogy ez az állat olyan szelíd, hogy még a gyerekek is incselkedhetnek vele. Egy nap a helyi iskola tanárai és diákjai ellátogattak az óceánpartra, hogy együtt fürödjenek a jámbor ragadozóval. Mindenki önfeledten játszott a vízben, amikor egyszeriben kétségbeesett üvöltés hallatszott.

– Segítség! Segítsenek! Megtámadott a cápa! – ordította az iskolaigazgató.

A gyerekek látták, hogy a nagy hal nem volt az igazgató közelében, ezért értetlenül néztek egymásra. Hanem az öregember nem hagyta abba a műsort, s miközben torkaszakadtából okádta magából a rágalmakat, buzgalmában megeredt az orra vére. Megérezte ezt az ifjú cápa, s ösztönétől megkísértve azon nyomban felfalta az igazgatót.

– Megérdemelte, mert hazudott! – mondták a gyerekek.

– Micsoda szörnyű tragédia! – mondták a felnőttek.

A helyszínre kisvártatva cápavadászok érkeztek, hogy fogságba ejtsék a gyilkos halat. A cápa azonban eddigre messze járt, mert az óceán nagyon nagy.