Eryx falai alatt

Akkor már csak két választásom maradt. Az egyik, hogy beállok baleári-parittyásként, zsoldosnak a karthágói vezér, Hamilcar seregébe, abba, amelyik Eryx erődjét védte, a másik meg az, hogy felcsapok tengerésznek a római flottába, amelyik éppen Caius Lutatius Catullus győzelemre kiéhezett serégét készült átszállítani Szicília szigetére, hogy megostromolja Eryx erődjét.

Addig-addig halasztgattam a döntést, míg kicsúsztam az időből.

Így történhetett meg, hogy ott voltam mindkét seregben.

Mikor Eryxbe híre érkezett a felénk közeledő flottának, levonultunk az erődből a tengerhez, és csatarendben ott várakoztunk. Volt köztünk, aki a halálra készült, és persze volt olyan is, aki arra, hogy majd átszökik a rómaiakhoz.

Végre az ellenséges flotta a part közelébe ért. Ám akkor megint valamiféle időinterferencia keletkezett. Meg más – Mit tudom én milyen? –, légköri folyamatok indultak el, melyek rémséges vihart támasztottak.

A római flottának, majdnem minden hajója elsüllyedt. Ráadásul a másik énem is eltűnt a tengerben. Vagyis, én is belefulladtam a vízbe.

De ezt nektek, hiába is magyarázom.